A vörösiszaposok nagyon le volta törve a történtek miatt pl:a hírekben is láthatod vagy a Fábry show-ban. Egy beteg kisgyerek ha vissza költözik az apjával és belélegzi a mérgező port akkor meghal.
A nagykutyák rá erőltetik az emberekre hogy költözzenek vissza és a halál kockázatát is vállalják a falu megmentésének érdekében.
Joó Miklós új otthont keres A devecseri árú már senkinek sem kellÚjabb trauma előtt az iszap áldozatai
Itt nőtt fel, az udvar, a kert, a ház minden zuga rengeteg emléket rejt számára. Mindig rend és tisztaság volt – mondja Miklós, akinek ha volt egy kis megtakarítása, azt rendszerint a portára költötte. Felesége és két gyermeke is imádta a házat. Úgy tervezték, hogy nyugdíjas éveiket is itt töltik majd.
Két hete azonban minden álmot és tervet felülírt a timföldgyár tározójából kizúduló iszap. A vörös lé, mint egy áradó folyó zúdult végig a Füzes utcán. A lavina érkezéséről senki sem tudott, így az értékek mentésére nem volt esély.
A szerszámkészítőként dolgozó Joó Miklós hosszan sorolta, hogy mi minden lett semmivé percek alatt. „A garázsban állt az autó, a motor, mind tönkrement. Elpusztultak az állatok, a gyümölcsös is oda, a lakásban pedig minden vörös.”
A férfi a katasztrófa óta nem tér magához. Minden nap visszamegy a házhoz, és próbál valamit megmenteni. Emlékeket keres, amiket talán nem mart szét az iszap.
Joó Miklós felesége és két gyermeke most egy önkormányzati lakásban él, de a család eldöntötte, akkor sem költöznek vissza, ha esetleg nem dózerolják el a házukat. Sőt, Devecsernek is búcsút intenek, mert félnek a vörösiszap-szennyezés következményeitől. A családfő Ajkán dolgozik, ezért nem mennének messzire, de hogy miből lesz új otthon, azt még nem tudják.
21 utca, 300 lakás
Néhány száz méterre Miklós egykori otthonától egy másik család is csomagolni készül, pedig ők a körülményekhez képest talán szerencsésnek is mondhatják magukat. A házukat ugyanis elkerülte a vörösiszap, mégis azt mondják, nem maradnak. A nyugdíjas asszony és férje név nélkül mesélt traumájukról. „Naponta jártunk el a tározó előtt, de sosem gondoltuk, hogy baj lesz” – mondta az egykor Ajkán ápolóként dolgozó nő, aki szerint nagy kockázatot vállalnának, ha nem költöznének. „ A kórházban is sokszor előfordult, hogy fertőző betegeket ápoltunk, és csak utólag derült ki, hogy veszélyben voltunk.”
A házaspár a szálló por miatt kora reggel és késő este szellőztet. A lakásból is csak szükség esetén mennek ki, de nem pusztán az egészségüket féltik, hanem a vagyonukat is. „Egy üres házba bemennek, azt védeni kell” – mondja elkeseredetten a férfi, akinek azért is lelkiismeret-furdalása van, mert ő megúszta. Barátai házát ugyanis elvitte a vörösiszap.
A katasztrófa csak Devecseren 21 utcát és csaknem 300 lakóházat érintett. A polgármester számítása szerint 200 lakás biztosan menthetetlen, főként a Dankó-telepen, amely a város szegénynegyede.
Az iszapömlés közvetlenül Devecseren legalább 700 embert érint, közvetve viszont az egész várost. Az ingatlanok már most eladhatatlanok. A város központjában például 10 millióért árulnak egy lakással egybeépített üzletet. Tavaly még hét és félmillióért megvették volna, most viszont senkinek sem kell. A turizmus is minden bizonnyal padlóra kerül, és az is kérdéses, lesz-e olyan befektető, aki beruházna Devecseren.
A már működő vállalkozások sem számíthatnak semmi jóra. A városban sokan háztájiból éltek, ők valószínű egy jó darabig nem tudnak majd eladni semmit, a devecseri áru ugyanis senkinek sem kell. Az önkormányzatnál azt mondják, a többség lehúzhatja majd a rolót. A város vezetése most úgy próbál segíteni a cégeknek, hogy idén felmenti őket az adófizetés alól.
A kormányszóvivő sokszor sok helyen mondta már, hogy nem engedik el senki kezét, de hogy ez pontosan mit jelent, erről egyelőre még keveset tudni. Jelenleg a kármentesítés a legfontosabb feladat, de Nagy Anna a Figyelőnetnek elmondta, hogy az újrakezdésre már van forgatókönyv.
Aki például a költözés mellett dönt, az egy listából választhatja ki az új otthonát. Ebben jelenleg üresen álló állami vagy magánszemélyek, cégek által felajánlott lakások szerepelnek. Aki viszont építkezni akar, annak a júniusi árvízhez hasonlóan fizetik majd ki a költségeket.
A kormányszóvivő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy először fel kell mérni, kinek mekkora a kára. Ezt az önkormányzat végzi, és ezek után arányosan kárpótolják majd az embereket. Minden bizonnyal lesz egy limit, így például egy 200 négyzetméteres ház felhúzását biztosan nem finanszírozza majd meg teljes egészében az állam.
Menjek vagy maradjak?
Életük talán legnehezebb döntése előtt állnak a kolontáriak és a devecseriek – ezt mondta Ranschburg Jenő pszichológus, amikor arról kérdeztük, vajon lehet-e tovább élni az iszaptározó közelében. Szerinte sokakban lehet egy belső védekezés, amely azt mondja, hogy innen egy tapodtat sem, mert itt születtem, itt élnek a barátaim, ide köt minden.
A szakember szerint a katasztrófa érintettjei egy poszttraumás állapotban vannak, és igazán maguk sem tudják pontosan, mi lenne a jó megoldás.
A családosok és a fiatalabbak jó eséllyel a költözést választják, az idősebbek viszont nem valószínű, hogy az ország másik végében új életet kezdenének. Nekik ugyanis az élet Devecseren vagy Kolontáron kezdődött, és ott is fog véget.