Két héttel a vörösiszap-lavina után Devecseren és Kolontáron már nem az a kérdés, hogy mi volt, hanem az, hogy mi lesz. Az épen maradt ingatlanok eladhatatlanok, a tározó fala tovább reped, az egészségügyi kockázatra pedig nincs egyértelmű válasz. Csak az biztos, hogy több mint kétszáz házba nem lehet majd visszaköltözni, igaz a többségnek esze ágában sincs új életet kezdeni az iszappal elborított térségben.

                Joó Miklós, amióta az eszét tudja Devecseren él. A most 46 éves férfi éppen hogy elkezdte az általános iskolát, amikor szüleivel beköltözött a Füzes utcai házba. Számára akkor és egészen október 4-ig ez lakás volt a világ közepe.

Joó Miklós új otthont keres

Itt nőtt fel, az udvar, a kert, a ház minden zuga rengeteg emléket rejt számára. Mindig rend és tisztaság volt – mondja Miklós, akinek ha volt egy kis megtakarítása, azt rendszerint a portára költötte. Felesége és két gyermeke is imádta a házat. Úgy tervezték, hogy nyugdíjas éveiket is itt töltik majd.

Két hete azonban minden álmot és tervet felülírt a timföldgyár tározójából kizúduló iszap. A vörös lé, mint egy áradó folyó zúdult végig a Füzes utcán. A lavina érkezéséről senki sem tudott, így az értékek mentésére nem volt esély.

A szerszámkészítőként dolgozó Joó Miklós hosszan sorolta, hogy mi minden lett semmivé percek alatt. „A garázsban állt az autó, a motor, mind tönkrement. Elpusztultak az állatok, a gyümölcsös is oda, a lakásban pedig minden vörös.”

A férfi a katasztrófa óta nem tér magához. Minden nap visszamegy a házhoz, és próbál valamit megmenteni. Emlékeket keres, amiket talán nem mart szét az iszap.

Joó Miklós felesége és két gyermeke most egy önkormányzati lakásban él, de a család eldöntötte, akkor sem költöznek vissza, ha esetleg nem dózerolják el a házukat. Sőt, Devecsernek is búcsút intenek, mert félnek a vörösiszap-szennyezés következményeitől. A családfő Ajkán dolgozik, ezért nem mennének messzire, de hogy miből lesz új otthon, azt még nem tudják.

21 utca, 300 lakás

Néhány száz méterre Miklós egykori otthonától egy másik család is csomagolni készül, pedig ők a körülményekhez képest talán szerencsésnek is mondhatják magukat. A házukat ugyanis elkerülte a vörösiszap, mégis azt mondják, nem maradnak. A nyugdíjas asszony és férje név nélkül mesélt traumájukról. „Naponta jártunk el a tározó előtt, de sosem gondoltuk, hogy baj lesz” – mondta az egykor Ajkán ápolóként dolgozó nő, aki szerint nagy kockázatot vállalnának, ha nem költöznének. „ A kórházban is sokszor előfordult, hogy fertőző betegeket ápoltunk, és csak utólag derült ki, hogy veszélyben voltunk.”

A házaspár a szálló por miatt kora reggel és késő este szellőztet. A lakásból is csak szükség esetén mennek ki, de nem pusztán az egészségüket féltik, hanem a vagyonukat is. „Egy üres házba bemennek, azt védeni kell” – mondja elkeseredetten a férfi, akinek azért is lelkiismeret-furdalása van, mert ő megúszta. Barátai házát ugyanis elvitte a vörösiszap.

A katasztrófa csak Devecseren 21 utcát és csaknem 300 lakóházat érintett. A polgármester számítása szerint 200 lakás biztosan menthetetlen, főként a Dankó-telepen, amely a város szegénynegyede.

A devecseri árú már senkinek sem kell

Új élet, új otthon

Az iszapömlés közvetlenül Devecseren legalább 700 embert érint, közvetve viszont az egész várost. Az ingatlanok már most eladhatatlanok. A város központjában például 10 millióért árulnak egy lakással egybeépített üzletet. Tavaly még hét és félmillióért megvették volna, most viszont senkinek sem kell. A turizmus is minden bizonnyal padlóra kerül, és az is kérdéses, lesz-e olyan befektető, aki beruházna Devecseren.

A már működő vállalkozások sem számíthatnak semmi jóra. A városban sokan háztájiból éltek, ők valószínű egy jó darabig nem tudnak majd eladni semmit, a devecseri áru ugyanis senkinek sem kell. Az önkormányzatnál azt mondják, a többség lehúzhatja majd a rolót. A város vezetése most úgy próbál segíteni a cégeknek, hogy idén felmenti őket az adófizetés alól.